Kiss András

Tények riporter

 

„Ha hívnak, fel kell vennem… bombát találtak…” Részlet egy Tények riporter életéből. Ahogy Andris fogalmazott, itt mindig készen kell állni, hiszen bármikor jöhet egy hívás, bármikor jöhet egy új téma, egy fordulat. Éles váltás volt az életében, mikor tavaly a Tények csapatához csatlakozott, a bulvár világából érkezett, 2 év alatt szinte az összes heti bulvárlapnak írt már, de hamar beleszokott a kemény hírek világába is. Mindez pedig a TV2 Akadémiával kezdődött.


Miért régi és miért új?Összességében nagyon új volt nekem a Tények. Nagyon örültem az új lehetőségnek, mert új impulzusokra volt szükségem. Korábban a TV2 Akadémia alatt Aktívnál voltam gyakornok, sokakkal találkoztam újra már Tények-es kollégaként.


Az ezt megelőző 2 évben bulvárlapoknál dolgoztam újságíróként. Csak kívülállóként, nézőként figyeltem a Tényeket, az első napokban kifejezettem féltem is a munkától, hogy mennyire megy könnyen az átállás. Éreztem, hogy itt nagyobb a felelősség, tisztában voltam vele, hogy nagyon fontos, hogy a váratlan helyzetekre is jól tudjak reagálni. Viszonylag hamar beilleszkedtem, a szerkesztők és a riporterek is sokat segítettek abban, hogy fel tudjam venni a szerkesztőség tempóját.


Hogyan emlékszel vissza a TV2 Akadémián eltöltött egy évre?
A TV2 Akadémiára akkor jelentkeztem, mikor egy nagyon nehéz szakaszában volt az életem, sok kihívás állt előttem, de tudtam, hogy mit akarok. Egy szakma megszerzése mellett esti iskolában készültem az érettségire, így jelentkeztem az Akadémiára, és aztán főiskolára. Fontos volt számomra, hogy jó helyre kerüljek be, mert tudtam, hogy a médiában szeretnék dolgozni.


Ez az életforma egyébként a mai napig megmaradt. Párhuzamosan több dolgot viszek egyszerre, 2011-ben előbb megkezdtem az Akadémiát, majd a második félévében a Kodolányi János Főiskolára is bekerültem. Emellett dolgoztam és az Aktívnál töltöttem 2 hónapot gyakornokként.


Mit adott neked a gyakornokként eltöltött idő?
Nagyon érdekeltek az infotainment műsorok és a bulvár, az Aktív a magazinműsorok közül számomra

 mindig is kiemelkedő volt. Csak nézőként is érdekesnek találtam a műsort, máig nézem. Zöldfülűként mindenkinek szüksége lenne ilyen gyakorlatra. Nem csak szakmailag, de emberileg is sokat tanultam. Minden nap más riporterrel mentem ki forgatni, minden nap újat adott és jó önismereti tréning is volt.

 

Hogyan kezdődött a pályafutásod a médiában, miért a bulvár újságírás felé indultál?
A TV2 Akadémia után bulvárral szerettem volna foglalkozni. Úgy éreztem, ez passzol az egyéniségemhez és ebben találok kihívást. Minden lehetőségre jelentkeztem, elkezdtem küldözgetni a CV-met csak úgy, azt sem tudtam ki fogja megkapni. Tudtam, hogy mit akarok és tettem érte. Ebben a szakmában nagyon elhivatottnak kell lenni az előrejutáshoz, másképp nem megy.


Mi a legjobb élményed, ami riporterként ért?
Egy 4 hónapos májbeteg gyerekről készítettem riportot, a szülőknek ugyanis segítségre volt szükségük, hogy Németországban megoperálhassák a kisfiúkat. Miután lement adásba menedzseltem a Facebook-on. Egy hétvége alatt annyi emberhez jutott el a hír, hogy 1,5 millió forintnyi adomány gyűlt össze. Amikor kiderült az anyuka azonnal felhívott és azt mondta, ezt nem hiszi el. Segíteni a legjobb érzés, és nagyon büszke voltam magamra, hogy egy ilyen jó célhoz járulhattam hozzá a munkámmal.


Ki lehet-e kapcsolni egy riportert?
Erre a kérdésre azért nehéz válaszolni, mert rengeteg olyan témával találkozunk, amit első hallásra nem hiszel el. Gondolok itt egy erős bűnügyi hírre. De ezt vagy megszokja valaki vagy nem. Én például amint kilépek az ajtón hat után, felejtek. Másnap már másik témáról fog szólni a napom, ez a munkám, amit azért is szeretek nagyon, mert naponta új kihívásokkal találom szemben magam. Kreatív feladatokkal, amit meg kell oldani. A lehetetlent, mint fogalmat pedig nem ismerem.


Mik a terveid a jövőre?
A nyelvtudásomat fejlesztem, 2 nyelvbe kezdek és a tervek között szerepel az is, hogy hamarosan visszaülök az iskolapadba…

 

Címkék:

2015. október 9. 10:22