Czegle Noémi

A Mokka szerkesztőségének tagja

Czegle Noémi reggelente ugyanolyan mosollyal fogadja a Mokkába érkező vendégeket, mint ahogy napközben felkutatja a másnapi interjúalanyokat, vagy épp előinterjúzik. Noémi több mint 100 jelentkezőből került be a TV2 Akadémia Műsorvezető szakára. Kitartó és érdekes személyiség, akiről a szerkesztők végül úgy gondolták, helye van a szakmában. Munkájának gyümölcseként október 1-től gyakornokból szerződéses munkatárssá vált a Mokka csapatában. Noémit most arra kértük, mesélje el miért jelentkezett hozzánk és hogyan éli meg a szerkesztőségi munkát és általában mindennapjait.


Tavaly érettségiztem és a célom az volt, hogy színésznő lehessek. Azután fordultam a tévézés felé, hogy a Színművészeti felvételijének második rostáján kiestem. Közben a BGF-en kezdtem el tanulni Turizmus- vendéglátást, viszont ezzel nem azt csináltam, amit igazán szerettem volna. Mikor megláttam a TV2 Akadémia hirdetését, jelentkeztem, és be is kerültem az Akadémia Műsorvezető szakára.


Leginkább úgy jellemezném magam, hogy én vagyok a „csicsegő-fecsegő lány”, ezért nekem a legnagyobb feladat, hogy hogyan vegyek vissza magamból, ha kamera elé kerülök. A felvételin is annyira pörögtem, hogy még a vizsgáztatók is megkérdezték, hogy minden rendben van-e. A „hiperaktivitásomat” most már próbálom kordában tartani, viszont néha már úgy érzem, hogy túl alacsony fordulatra jutottam. Az Akadémia abban segít, hogy megtaláljam az arany középutat.


A Mokka gyakornok felvételi előtt 2 órával még nem tudtam, elmenjek-e a meghallgatásra. Engem a showműsorok érdekeltek, a beszéd és nem az írás, nem akartam sem korán kelni, sem ilyen komoly témákkal foglalkozni. Végül meggyőztem magam, megpróbáltam, sikerült, és bekerültem a szerkesztőségbe.


A 6 hétből aztán több lett, a vidéki kitelepülésen is számítottak rám, nem mondhattam nemet, ezt pedig további hosszabbítás követett. Nagyon megszerettem a szerkesztőséget, szeretem, hogy emberekkel találkozom reggel, hogy végignézem az adást és élőben láthatom a műsorvezetők munkáját.
Rengeteget fejlődtem az elmúlt időszakban, már szeretek írni és sokkal jobban is írok. Megtanultam, hogyan építsek fel egy beszélgetést, hogyan juthatok el kérdésekkel „A” pontból „B”-be, vágni pedig most tanulok.


Nem adtam fel, hogy egyszer képernyős legyek, és műsort vezessek, bár sokan mondják, hogy nehéz, szinte lehetetlen. Ismeretségek nélkül, egy vidéki lány… Nem is olyan régen viszont még Nyíregyházán ültem, most pedig a Mokka szerkesztőségében dolgozom, számomra ez is óriási siker. Az pedig, hogy a követező évek mit hoznak, meglátjuk, én mindenesetre pozitívan tekintek a jövőbe.
 

Címkék:

2015. október 12. 11:11